A koronavírus járvány kapcsán elrendelt veszélyhelyzettel összefüggésben a Kormány elsőként a 47/2020 (III.18.) Kormányrendeletben vezetett be néhány rendkívüli munkajogi intézkedést. Ezeket a rendelkezéseket egészítette ki, illetve pontosította a Kormány a 2020. április 10-én kihirdetett 104/2020 (IV.10.) Korm. rendelettel az alábbiak szerint:
1. Napi munkaidő, napi / heti pihenőidő és heti pihenőnap
A 47/2020 Korm. rendelet úgy szólt, hogy a veszélyhelyzet ideje alatt a munkáltató és a munkavállaló megállapodással eltérhetnek a Munka Törvénykönyvében foglalt előírásoktól. Ez a korábbi rendelet megszorítást nem tartalmazott.
A legújabb rendeletben azonban rögzítésre került, hogy a felek még egyező akarattal sem térhetnek el a Munka Törvénykönyvének a napi munkaidő és a napi / heti pihenőidő, illetve heti pihenőnapra vonatkozó előírásaitól. Ezen kívül a rendeletben foglaltaktól eltérő kollektív szerződéses rendelkezések sem alkalmazhatóak a rendelet hatálya alatt.
2. 24 havi munkaidőkeret
Az általános munkajogi szabályok alapján a munkaidőkeret legfeljebb 4, bizonyos esetekben legfeljebb 6 hónap lehetett. A veszélyhelyzet során eddig megállapodás alapján volt lehetőség ettől hosszabb munkaidőkeretet alkalmazni. Az új rendelet azonban utat nyit a munkáltató számára ahhoz, hogy egyoldalúan elrendeljen akár 24 hónapos munkaidőkeretet.
A már elrendelt, folyamatban lévő munkaidőkeretre is alkalmazható e szabály akként, hogy az a munkáltató által egyoldalúan is meghosszabbítható a 24 hónapos időtartamra.
Ezen kívül a rendelet kimondja, hogy a veszélyhelyzet megszűnése a folyamatban lévő munkaidőkeretet nem érinti, azaz a veszélyhelyzet ideje alatt elrendelt akár 24 hónapos munkaidőkeret nem szűnik meg a veszélyhelyzet megszűnésével, hanem a lejáratig érvényes marad.
A munkaidőkeret azért jelenthet a munkáltatók és a munkavállalók számára is előnyösebb helyzetet, mert munkaidőkeret esetén a munkáltató rugalmasabban tud gazdálkodni a munkaidővel. Munkaidőkeret esetén a munkaidőt nem kell minden napra egyenlően beosztani, hanem lehetőség van akár arra is, hogy egyes napokon vagy – a munkaidőkeret hosszától függően – akár egybefüggő több hónapon keresztül egyáltalán ne dolgozzon a munkavállaló, míg más napokon eltérő időtartamokban, akár napi 12 órában dolgozzon.
Munkaidőkeret esetén a havibéres munkavállaló jogosult a havi alapbérére, az óradíjas munkavállaló pedig – eltérő megállapodás hiányában – az általános munkarend szerinti munkanapok száma és a napi munkaidő szorzatának megfelelő mértékű munkabérre jogosult függetlenül az aktuálisan ledolgozott munkaidőtől. A teljesített munkaidő szerinti elszámolás a munkaidőkeret végén történik.
A fenti bérfizetési szabály okán, munkaidőkeret esetén a munkavállaló egyrészt biztonságban érezheti magát, mert aktuális munkavégzés hiányában is megkapja a fizetését, és a munkaviszonya is fennmarad. A munkáltató pedig a beosztásban rejlő rugalmas lehetőségek kihasználásával úgy oszthatja be a munkaidőt, hogy állásidő vagy épp túlóra ne keletkezzen.
Általánosságban igaz, hogy minél hosszabb a munkaidőkeret, annál nagyobb a benne rejlő rugalmasság.
3. Részmunkaidős bértámogatás
A 105/2020 (IV.10.) Korm. rendeletben kihirdetésre kerültek a részmunkaidős bértámogatás feltételei is. Terjedelmi okokból ezeket külön összefoglalóban ismertetjük. Ezúton is felhívjuk azonban arra a figyelmet, hogy a részmunkaidős bértámogatás egyik feltétele a munkaidő beosztási lehetőségek kiaknázása, így pl. értelmezésünk szerint a munkaidőkeret alkalmazása.
